4.fejezet

Másnap korán keltem. Gyorsan átvedlettem otthon, majd a táskámat felkapva elindultam a suliba. Kissé feszengve léptem át a kapun, de próbáltam nyugodt maradni. A szekrényemnél gyorsan ki akartam venni a kellő könyveket, míg a feleslegeseket beraktam, ám ebben eléggé megzavartak.

-Szia.-köszönt Luke.

-Szia.-csaptam be a szekrényem ajtaját. Kérdő tekintettel néztem a komor arcot vágó srácra.-Mit akarsz?

-Hé! Én nem akarok megint veszekedni. Lehetnél kicsit kedvesebb.

-Csak ezt akartad? Mert akkor el is mehetsz. A haverjaid már biztos várnak.-biccentettem a három furán méregető idiótához.

-Nem. Én… Hogy van Grace?

-Ne terelj.-vágtam közbe.

-Jó. Izé…én igazából azért jöttem, mert…szóval a tegnapot illetően…-kezdett össze-vissza motyogni.

-Felejtsd el. Az nem én voltam. Csak anya kényszerített rá. És amúgy is, az csak egyszeri alkalom volt.-jelentettem ki.

-Hát… Anyukád meghívott minket ma estére, hozzátok. Szóval…

-Jaj, ne már. Komolyan? Nem baj. Szépen bezárkózok a szobámba, és minden rendben lesz.

Sóhajtottam egyet, majd a következő órám felé vettem az irányt. Leültem a szokásos helyemre –az utolsó padba. Elővettem a füzetem, a kedvenc ceruzám, és már épp hozzákezdtem volna, amikor egy hangot hallottam.

Katherine

Felkaptam a fejem, és körbekémleltem a termet. Senki még csak rám se nézett. Persze Luke-on kívül. Amikor találkozott a tekintetünk, szinte kiolvastam kék íriszeiből a „Baj van?” kérdést. Megráztam a fejem, és visszahajoltam füzetem fölé.

Banshee

Nem foglalkoztam vele. A csengő hangja hasította ketté a diákok susmogását. Csakúgy mint tegnap, a mellettem lévő széket újfent elfoglalták. Most Calum komoly arca nézett rám.

-Mit beszéltetek Luke-kal?-kérdezte egyből a lényeget.

-Nem a te dolgod.-vontam vállat.

Vigyázz

-Nem tudom, hogy milyen gonosz terved van vele, de nem fogjuk hagyni, hogy árts neki. Bármilyen gonosz boszorkánysággal is habarintottad magadba, tudd, hogy mi átlátunk az álcádon.

-Mi van? Te teljesen hülye vagy. Nem tudom mit szedsz, de nem vagy tiszta, az tuti.-néztem rá úgy, mint aki éppen most vallott szerelmet.

-Csak tartsd magad távol tőle.-mondta színtiszta utálattal a hangjában. Felállt, és visszament a többiekhez, akik feszülten meredtek rám. Luke  inkább féltően nézett rám, míg Michael és Ashton inkább olyan „ha megmozdulsz kinyírlak” képpen.

Egész nap ez ment. A végén már frászt kaptam ettől a naptól. Amint megszólalt a csengő, én már az ajtónál is voltam. Elsőként mentem ki a kapun, és személyes csúcsot értem el, mert a 15 perc helyett 6-7 perc alatt hazaértem. Kivágtam az ajtót, és nem foglalkozva Luise és Olivia méltatlankodásával, felrohantam a szobámba. Ledobtam a táskám az íróasztalomra, és bedőltem az ágyamba. A párnám a fülemre szorítottam, hogy ne halljam se Luise, se Liv, se más hangját. Sajnos nem tudtam elhallgattatni a fejemben a susmogást, mert egyre hangosabb lett. Nem értettem mit mondanak, mert összefolytak a szavak.

Katherine

Már megint! Nem igaz, hogy nem hagyja abba.

Banshee

Nem tudom mi az! Nem tudom mit jelent, és nem tudom miért hallucinálok olyan szavakat, amiket nem is ismerek! Megfordultam az ágyamon, és elővettem a laptopom. Beírtam a keresőbe a Banshee szót, és rákattintottam az első linkre.

A Banshee, más néven tündérasszony vagy halálszellem, az ír mitológia alakja. Minden törzsnek volt egy, és a halált kísérte sikolyával. Más legendák szerint az hal meg, aki hallja a sikolyát.

És ennek mi köze hozzám? Meg ahhoz, hogy hangokat hallok? Megráztam a fejem, és rákattintottam egy másikra.

’Banshee - A Banshee vagy Bean Si a kelta Bean Sídhe szóösszetételből ered, melynek jelentése tündérasszony, szellemasszony. A legendák szerint minden régi klánhoz tartozik egy Banshee, aki a család tagjaiért jajong. Ha közember hallja, nem kell tartania tőle. Általában az ősi lakhely közelében hallani sikolyait, s ezek jelzik a családtag halálának milyenségét is: ha a jajgatás hangos, akkor a halál erőszakos; ha halk, akkor békés.’

http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?n=schuro&pid=70807&blog_cim=A%20mitol%F3gia%20vil%E1g%E1nak%20sz%F6rnyei%20(20%20k%E9p).

Ez kész hülyeség. Bosszús sóhajjal csuktam össze a gépem, és lementem a konyhába, mert éhes lettem.

-Kate. Jól vagy?-kérdezte Liv. Bólintottam, majd a kettévágott kenyérszeleteket a pirítóba tettem. Elővettem a nutellát, és vártam a pirítóst. Miután kész lett, megkentem a barna, édes krémmel, és egy tálcára dobva, visszamentem a szobámba. Leültem az ágyamra, és a teljes csendben ettem a nutellás pirítósom. A Banshee járt a fejemben, az amit olvastam róla, meg a hangok a fejemben. De Calum szavai is felrémlettek, meg a furcsa pillantásaik. Nem értem ezt az egészet. Mi folyik itt?

Este hat van, és anyáék gőzerővel készülődnek a vacsorára. Én még mindig a szobámba zárkózva próbáltam kisilabizálni valamit a hangok susogásából. Minden csörömpölés felhallatszott, mert a szobám nem hangszigetelt –sajnos. Viszont… A könyvtár az. Felkaptam a telefonom, egy füzetet, egy tollat, és átbaktattam a folyosó másik végére. Egy barna ajtó zárta el az utat a hatalmas könyvtárunkhoz. Majdnem odaértem, amikor anya lépett ki a szobájukból.

-Katherine! Te miért nem vagy felöltözve? Nemsoká megjönnek a vendégek.

-Öhm… Sajnos holnapra be kell adnom egy esszét, és még nem vagyok kész vele. A könyvtárban keresek egy könyvet, ami szükséges hozzá.-mondtam az első eszembe jutó hazugságot.

-Rendben. De azért majd köszönni gyere le.

Hm…Előnyömre van, hogy nem foglalkozik velem. Ráadásul simán tudok neki hazudni, mert nem érdekli nagyon mit csinálok.

Bezárkóztam a könyvtárba, és a kandalló előtti fotelba helyezkedtem. Végre csend van. Illetve nem hallom a külső zajokat.

-Jól van. Most már figyelek.

Semmi. Remek. Öt unalmas perc elteltével felpattantam, és körbejártam a helyet. Minden polc dugig volt könyvekkel. Műfaj szerint csoportosítva, abc sorrendbe rakva. A nagyi imádott itt lenni. Amikor kicsi voltam folyton itt lógtam vele, és bújtam a könyveket. Aztán a nagyi megőrült, és elmegyógyintézetbe dugták. Nem engedtek be hozzá sose, mert azt mondták labilis idegállapotú.

Mivel nem találtam semmi érdekeset, visszamentem az eredeti helyemhez.

Nyisd ki Nyisd ki Az ajtót Nyisd ki

-Milyen ajtót? Azt?-mutattam arra, amelyiken bejöttem.

Vártam a válaszra. Hiába. Végül mégis az ajtóhoz mentem, „próba cseresznye” módra. Elfordítottam a kulcsot, majd kitártam a barna fa szerkezetet.

-Te mit keresel itt?-torpantam meg.

-Anyukád mondta, hogy egy „esszén” dolgozol, és küldött segíteni.-vont vállat Luke.-Hoztam sütit.-tette hozzá, látván érdektelen arcom. Erre a két szóra viszont felderültem, és kikaptam a kezéből a tányért. Hátrébb léptem az ajtóból, megvártam míg Luke bejön, majd becsaptam az ajtót, és bezártam.

Teljesen máshogy alakul minden. Eleinte egy átlagos, romantikusan nyálas, bonyodalmas történet volt. De -mint már annyiszor- előtört belőlem a fantasy én. Szóval most megváltozott a melléksztori, de a fővonal ugyanaz marad. Azért remélem továbbra is olvastok.

Angel