6.fejezet

Make you believe

Megbeszéltem Grace-el, hogy majd csak később megyek hozzájuk. Remélem minden rendben lesz, és a nagyi tisztázza a helyzetet.

Nem tudom mit gondoljak. Olyan abszurd ez az egész. Ezek csak mondák, amik nem igazak. Nem lehetnek igazak. Márpedig én hallok hangokat, a nagyi levelében elmondta a dolgokat, ráadásul Calum is fura dolgokat mondott, és folyton szemmel tartanak. Komolyan, már kezdek frász kapni!

-Figyel, Miss Worth?-ébresztett fel gondolataim közül a tanár hangja.

-Természetesen figy…

Szerencsére megmentett a csengő, így utamra engedett. Mivel utolsó óra volt, odakint megvártam Luke-ot. Idegesen doboltam a lábammal, és néztem ahogy beszél még valamit a haverjaival. Ashton rám nézett, de nem olyan ’megöllek’ tekintettel, sokkal inkább… nem is tudom… olyan féltő módon. De az nem lehet. Elvégre is, ugyanúgy utál, mint Calum, vagy Michael… Nem?

-Mehetünk?-állt meg előttem sofőröm. Bólintottam, majd követtem a kocsihoz. Nem terveztem megszólalni egész úton, de persze ő ezt másképp gondolta. Tudhattam volna…-Látom, hogy bánt valami. Nekem elmondhatod. Persze azt is megértem, ha nem akarod, de jobb kiadni magadból.

-Luke. Nagyon hálás vagyok, amiért elfuvarozol, de az életemet nem akarom kitárni előtted. Ez… nem olyan dolog, amiről beszélni szeretnék. A nagyi az egyetlen, aki választ tud adni mindenre, ami velem történik, szóval nem akarom ezt veled megosztani. Hidd el, hogy nem akarod tudni.

-Rendben. De ha mégis… Akkor nekem bármikor elmondhatod.-parkolt le. Rám emelte kék íriszeit, amik színtiszta megértést sugároztak. Istenem… Miért csinálja ezt? Ezerszer megmondtam neki, hogy nem akarok vele se járni, se randizni, se semmi. Még csak barátok se vagyunk! Az, hogy a szüleim és az ő szülei jóban vannak, meg, hogy kértem tőle egy szívességet, nem jelenti, hogy máris öri-barik leszünk!

-Kérlek. Így is elég bonyolult minden. Nem akarom, hogy hiú ábrándokat kergess. Szeretnék egyedül lenni, de mivel nem én vagyok az egyetlen ember a világon, el kell viselnem a környezetem. Nem kell se haver, se barát, senki. Válaszokat akarok, amiket egy személy adhat meg nekem. Szóval ismerd be végre, hogy csak a visszautasítás miatt érdekellek, és amint megkaphatnál, már nem is kellenék. Legalább magadnak valld be.

-És honnan tudod, hogy nem komolyak-e az érzéseim?-kérdezte halkan. A kormányra meredve ült, én pedig bűntudatosan néztem szomorú arcát.-Folyton csak rád gondolok. Mindig te jársz a fejemben, ha meglátlak hevesebben ver a szívem, és alig tudok megszólalni a közeledben. Meg akarlak védeni mindentől és mindenkitől, de tudom, hogy ez lehetetlen, és ez elkeserít. Tudom, hogy te nem érzel irántam sehogy, de egyszerűen képtelen vagyok elfelejteni téged. Szeretlek, és ez ellen nem tudok tenni. Próbáltam, de nem megy.

Hangja egyre kétségbeesettebb lett, és ökölbe szorította a kezét. Becsuktam a szemem, és vettem egy nagy levegőt.

-Luke. A szerelem egy múló dolog. Nem az a fontos, hogy megvédenél-e, hanem, hogy feláldoznád e az életed. Felhagynál-e a zenéléssel, ha kérem? Otthagynád-e a barátaidat értem? Nem. Mert a zene és a barátaid a biztos pont az életedben, és mindig ott lesznek neked. Én nem. Egyetemre megyek, elköltözök innen, és lehet, hogy soha többé nem találkozunk. Te lehet, hogy sokra viszed a bandával, híresek lesztek, és turnézni mentek, lemezt csinálni, koncertezni, és minden tinilány majd a te neved sikítja. Az élet nem áll meg itt. Megy tovább, változik, ahogy mi is. Megváltozunk, és lehet, hogy ez a változás fog rádöbbenteni, hogy valójában csak egy fellángolás volt, amit érzel/éreztél irántam. Köszönöm, hogy elhoztál, de most menj haza, és gondolkozz el egy kicsit ezen.

Luke szemszöge:

Kate szavai nagyon fájtak. Igaza van egyrészt, mert a zene és a banda fontos része az életemnek. Nem tudnék megválni tőlük. Viszont úgy érzem tőle sem tudnék megválni. Tudom, hogy nem érez irántam úgy, mint azt szeretném, de nem adhatom fel. Lehet hülyeség, és felesleges utána futnom, de muszáj. Azt akarom, hogy boldog legyen. Mellettem. Azt akarom, hogy én legyek az, aki boldoggá teszi. Végre nem csak veszekedni tudunk, hanem akár barátok is lehetnénk, de ő eltaszít magától. És rossz érzés, hogy nem akar még csak a barátom se lenni. Bár lehet, hogy úgy még rosszabb lenne. Ott lenne mellettem, mégse érinthetem úgy, ahogy szeretném. Talán jobb is így? Nem. Ez nem jobb.

-Legalább egy esélyt adhatnál. Meg sem próbálod, pedig lehet, hogy talán jó lenne.

-Félek.-ismerte be. Döbbenten néztem rá, hisz pont ő volt az, aki sose félt semmitől és senkitől.-Félek, hogy elvesztenélek téged is. Túl sok borzalom van az életemben. Félek, hogy ha bárki megtudná milyen vagyok igazából, sikítva menekülne. Félek, hogy egyedül maradok, pedig mindig azt akartam. Félek az érzéseimtől. Nem akarok kötődni senkihez, mert eleget csalódtam már. Félek, hogy te is elhagynál. Félek, mert az életem egy káosz, mégis mindenki azt hiszi tökéletes. Senki sem ismer igazából. Félek megnyílni bárki előtt. Félek önmagamtól, másoktól. Mert az emberek mind ugyanolyanok. Gonoszak, romlottak. Mindenkit csak kritizálnak, lenéznek, sajnálnak. Félek, hogy azt gondolnák rólam, hogy én is olyan őrült vagyok, mint a nagymamám. Azt hiszitek én vagyok a bátor lány, aki nem retten meg semmitől. Pedig én vagyok a leggyávább ember a világon.

Megrázta a fejét, és kinyitotta az ajtót. De én utána kaptam –pont mint két nappal ezelőtt-, és visszarántottam. Illata –mely talán barack volt-bekúszott orromba, és egy pillanatra elbódított, ahogy haja repült a lendülettől. Nem tudom honnan volt bátorságom, de megcsókoltam. És ez volt életem egyik legszebb pillanata.

-Luke.-suttogta elcsukló hangon. Amilyen gyorsan csak tudott, kiszállt a kocsiból, és sebes léptekkel elindult az épület felé. A francba! Ezt nagyon elszúrtam. Tenyerembe temettem az arcom, és gondolatban magamat szidtam, amiért ilyen idióta voltam. Nem kellett volna. Most már tuti, hogy minden esélyem oda. Most tettem tönkre minden lehetőségem, hogy meghódítsam. Ezek után szóba se fog állni velem. Vagy megver. Csoda, hogy most nem kaptam egy pofont, legalább.

Ez egy tömör rész lett. De szerintem ez sikerült eddig a legjobban... Nemrég megmutattam legjobb barátomnak a blogom, meg a másikat (Wherever you are). Nagyon fontos nekem a véleménye, és örülök, hogy tetszik neki. Bár van még hova fejlődnöm -jól tudom-, mégis jól esnek a biztató szavak.

Angel