Epilógus

Tomorrow Never Dies

Valaki egyszer azt mondta, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy mindig jó döntést hozzunk. Mert a rossz döntésekből hibák keletkeznek, amikből tanulunk majd. De van olyan, amikor nincsen jó, vagy rossz döntés. Amikor csak egyetlen út van előtted, mert a többi lehetőség számodra lehetetlen. Nekem ez az út Luke. Ő az egyetlen számomra. Mondhatja bárki, hogy a szerelem egyszer elmúlik, én tudom, érzem, hogy ez, ami köztünk van, különleges és örökké tart. Hiszen, annyi mindenen keresztülmentünk már, hogy ezek után az élet, piskóta…

-Min gondolkozol?-kérdezte magához húzva Luke. Mind a hátsókertünkben ültünk, és csodáltuk a csillagos égboltot. Jó volt kicsit lazítani, együtt üldögélni, és elfelejteni az elmúlt hónap nehézségeit.

-Azon, hogy mi lesz ezután. Nem maradhat minden ilyen nyugodt, mint most. Előbb-utóbb valami közbeszól, és kezdődik minden előröl.

-De addig élvezzük ki a nyugalmat.-mondta Grace. Hátradőlt a fűbe, mire mindenki követte példáját, kivéve Ash, aki még hamarabb eldőlt, és talán be is aludt.

-Hullócsillag!-mutattam a fényesség felé, ami átszelte az eget.-Kívánjatok.

Legyen mindenki boldog.

-Nekem mindenem megvan.-puszilta meg barátnőjét Mikey.

-Nekem is.-értett egyet szerelmem.

-Jah, de itt szinglik is vannak.-háborodott fel Calum.-Kívánhatok magamnak barátnőt?

-Nem tudom. Próbáld meg.-dünnyögte Ashton. Ezek szerint nem alszok.

-Oké. Barátnőt szeretnék!-kiáltott az ég felé.

-Nem szabad kimondani, te idióta.-dorgálta le Grace.

A srác csak vállat vont, és dúdolni kezdett valamit.

Akkor még mind nevettünk ezen. Most viszont tudjuk, hogy ez a kis csillag, ez az egyszerű kívánság lesz az, ami megváltoztatja az életünk, és újabb nehéz időszakot hoz a jövőnkbe. De kit érdekel, ha a végén mindenki boldog?

Sziasztok!

Elérkeztünk ide is, az első évad Epilógusához. Rengeteg minden kavarog a fejemben, és nem tudom mit írjak ide le. Elsősorban nektek tartozom köszönettel, amiért olvastátok a fejezeteket, és kitartottatok mellettem, annak ellenére, hogy sokszor nem tudtam hozni a részeket. Köszönöm a négy feliratkozót, az 563 oldalmegjelenítést, a 15 megjegyzést és minden percet, amit azzal töltöttetek, hogy feljöttetek ide, és elolvastátok a történetem. Amikor augusztusban feltöltöttem ide a prológust, nem hittem volna, hogy ilyen sokan fogtok érdeklődni eziránt. Határtalan örömmel tölt el, hogy mégis volt olyan, aki elolvasta a fejezeteket, és remélem lesz olyan is, aki továbbra is itt marad, és várja a második évadot. 2015-ben elkezdődik a folytatás, amit azért sokkal jobban ki fogok dolgozni, és sokkal érdekesebbre tervezek. Addig is BOLDOG KARÁCSONYT ÉS ÚJÉVET MINDENKINEK!!!

Angel