C, mint Csalódás

Somebody To You

A délután nagy részét abban a kávézóban töltöttük, miközben beszélgettünk. Nem tudom miért, vagy hogyan, de kezdtem megkedvelni őt, annak ellenére, hogy megfogadtam, soha sem fogok bízni senkiben többé. Viszont Calum annyira figyelmes volt. Látszott rajta, hogy tényleg érdekli mit mesélek, és nem csak bólogatott meg ’aha’-zott, arra várva mikor fektethet meg, hanem tényleg figyelt, és… Azt hiszem túl voltam életem első randiján. Majdnem 18 vagyok, végzős, de még csak most randiztam először…ez ciki nem? És igen, még sosem csókolóztam, és még szűz vagyok. Ez van, ítéljetek el! Egyébként nem nagyon érdekel, mert nem vagyok egy átlagos lány. Sajnos…

Miután felhívta őt egy barátja, rengeteg bocsánatkéréssel megspékelve, egyedül hagyott. Mondtam neki, hogy semmi baj, hisz a barátok fontosak. Így egyedül mentem egy közeli parkba, ahol a könyvem olvastam tovább. Samantha Shannon Csontszüret című könyve lenyűgöz. Azt mondta nem megjósolja a jövőt, pedig ha így halad a társadalmunk, akkor ide fogunk eljutni… Persze elég fura természetfelettiről olvasni, úgy, hogy én se vagyok oké.

-Szia! Te vagy Mira North, ugye?-huppant le mellém egy lány. Megint megcsapott egy fájdalomhullám, bár érezhetően kisebb, mint Calum fájdalomhulláma, ami at utóbbi pár órában rohamos csökkenést produkált. Vajon miattam?

-Igen. Miért?

-A nevem Ridley Jones, és láttam, hogy egyedül ülsz itt. Egy osztályba járunk, és gondoltam lehetnénk barátok!-mosolygott rám kedvesen. Hosszú barna haja leengedve keretezte arcát, barna szemeiben pedig kétségbeesés legapróbb szikráját véltem felfedezni.

-Miért akarsz velem barátkozni? Nincs más barátod, aki lebeszélne erről, mert én vagyok a ’fura, új csaj’?

-Tudod… Voltak barátaim, de azok a szemét, gerinctelen férgek megutáltattak velük. Pedig az egyik a saját kuzinom!-hajtotta le a fejét.

-Kik tették ezt?-kérdeztem.

-Calum, Luke, Ashton, meg a színes fejű. Egy bandában játszanak, és folyton piszkáltak minket. Kate és Grace volt a gitáros a saját bandánkban, de Luke szerelmes volt belé, és elcsavarta Kate fejét. Kiléptek a bandából, egyedül hagyva engem. Azóta ők is utálnak, bármit teszek, azt hiszek rosszat akarok nekik, pedig csak vissza akarom szerezni a barátaimat.-mesélte szomorúan.

-Calum?Hood?-képedtem el. Bólintott egyet, mire eltátottam a szám.-De olyan kedvesnek tűnt.

-Messzire kerüld el. Csak bajt hoz a fejedre!-kapta el a kezem.-Ígérd meg, hogy nem beszélsz vele. Ígérd meg!

-Jól van. Ha tényleg igaz amit mondtál, akkor nem beszélek vele többet. Ígérem.

-Köszönöm.-sóhajtott megkönnyebbülten.-Most pedig… Van kedved megnézni egy filmet?

-Öhm… Nincs pénzem mozijegyre.-vallottam be félénken.

-Nem baj. Majd nálunk keresünk valamit. Gyere!-állt fel. Követtem példáját, és nevetgélve tettük meg az utat a házukig, ahol megnéztük az összes Halálos Iramban részt, mint kiderült mindketten odáig vagyunk Paul Walker-ért.

Calum szemszöge:

Mira egyszerűen lenyűgöző! Teljesen magába bolondított. Minden szavát az elmémbe véstem, hogy soha se felejtsem el. Túlzás? Teljes mértékben. De nem érdekel, mert minden egyes idegsejtem húz felé. Azt hittem soha többé nem leszek szerelmes… most viszont úgy érzem bármi megtörténhet.

-Hali. Mi a helyzet?-vágódtam le Mikey mellé a kanapéra. Grace és Brady otthona lett az a hely, ahol folyton lógunk, ugyanis a szüleik vagy dolgoznak, vagy elutaznak valahova, vagy barátoknál vannak. És mivel Grace felelősségteljes, rá merik bízni a lakást, és Brady-t is.

-Beszélgettünk Mira-ról..-kezdte Grace. Ő meg a tapintatosság egy, és ugyanaz.

-Nem kedvelem!-szólt közbe Kate. Ő viszont a teljes ellentéte ennek.

-Én teljes mértékben ellenzek bármilyen kapcsolatot vele.-emelte fel a kezét Mikey, majdnem lecsapva engem.

-Én mellette vagyok. Kedvesnek tűnik.-von vállat Chloe, mire kap egy sértődött pillantást barátjától.-Mi van? Nem lehet saját véleményem? Egyébként csak azért olyan félénk, mert még új, és nem barátkozik vele senki. Én azért vagyok ilyen, mert vannak barátaim.

-Igaza lehet. Nem könnyű beilleszkedni egy összeszokott társaságba, főleg az utolsó félévben.-értett egyet Brady.

-Szerintem is megérdemel egy esélyt. Mert ÉN, támogatom a barátaimat, és nem ítélem el a választásukat, nem úgy, mint EGYESEK.-nézett rám gúnyosan Luke.

-Marha vicces.-fintorogtam rá.-Egyébként nem nagyon érdekel a véleményetek. Ez az én döntésem, és kitartok mellette.

-Ez az, mondd meg nekik.-kiáltott Ash. Mindenki úgy nézett rá, mintha megőrült volna, bár már megszoktuk a spontán felszólalásait.-Mi van?

-Semmi. Egyébként meg nem értem mi bajotok vele.

-Soroljam? Például én még egyszer sem hallottam beszélni, állandóan olvas, és… nem tudom, nem tetszik a kisugárzása. Olyan sötét erő lengi körül.-hadonászott Mikey.

-Velem beszél, és miért baj, ha szeret olvasni? Na meg sötét erő? mi van, hirtelen ilyen jó emberismerő lettél?

-Nem, csak… Valami van vele, érzem. Nem átlagos.

Nem átlagos…oh, ha tudnád! Erről jut eszembe….-Kate, hol van az a könyv, amit attól a pasastól kaptatok, még nem rég?

-Nem tudom, nem nálam az tuti.-gondolkozott el egy pillanatra.-Asszem Brady-nél van.

-Igen, fenn van a szobámba, lehozzam?-állt fel az említett személy. Bólintottam, mire felment érte. Az ölembe dobta a könyvet, ami valljuk be azért nem a legkisebb darab, szóval nem esett túl jól.-Bocs.

-Kösz.-suttogtam elhaló hangon. Persze a szobában mindenki röhögött, nem is hagyhatták volna ki. Fellapoztam, és keresgélni kezdtem. A legtöbb természetfeletti lényről található ebben valamilyen feljegyzés, de még ha csak említés szintjén is.

-Mit keresel?-kérdezte Grace.

-Öhm…-Nem tudom, hogy elmondjam e amit Mira mondott. Ha nem akarja, hogy mások is tudják, akkor nem fog bízni bennem, viszont szeretném kideríteni mi ő, és ehhez muszáj beavatnom a többieket.-Nem mondhatom el.

-Legjobb barátok vagyunk, és emiatt a liba miatt titkolózol előttünk?-háborodott fel Mikey.

-Nem mondhatom el, érted? Ha most elmondanám, Mira nem bízna bennem.-csattantam fel.

-Persze, mindig csak Mira. Luke is folyton ezt csinálta, most meg te kezded. Bezzeg eddig te is csesztetted Luke-ot emiatt.-állt fel Mikey.

-Mintha te nem hanyagoltál volna el minket, amikor összejöttetek Chloe-val!-követtem példáját.

-Ne veszekedjetek!-állt közénk Chloe.-Mikey, megértem, hogy nem kedveled Mira-t, de Cal a barátod, inkább örülnél, hogy talált valamik, aki boldoggá teszi. te meg..-fordult felém.-..egy nap után nem kellene ennyire bíznod egy lányban. Oké, neked is kell valaki, de előbb ismerd meg, vidd el randira, és ha úgy érzed mindketten megbíztok a másikban, akkor felőlem oké. De könyörgöm, nőjetek már fel, mert úgy viselkedtek, mint az 5 évesek, akik nem tudnak osztozni egy csomag gumicukron!

Igaza van. Egy nap alatt nem lehet valakibe beleszeretni. De nem érdekel Mikey, kedvelem Mira-t, és megteszek mindent, hogy ő is kedveljen.

Sziasztok! Azért írok most -mint azt észrevehettétek nem írtam az első két részhez, és mostantól csak fontos dolgokat fogok írni-, mert továbbra is hetente tervezem a részeket, viszont múlthéten mivel félév volt, sokat kellett tanulnom. (Egyébként ha valakit érdekel, nem is lett rossz a bizim. Hát a tiétek?)Nemsoká vége lesz a Wherever You Are, szóval több időm lesz -főleg, hogy elméletileg bárányhimlős lettem... Mindenkinek jó hétvégét, és remélem tetszett!

U.I.:Köszönöm a több mint 700 megtekintést!!!