2014. szeptember 5., péntek

5.fejezet

All the right moves
Leültem a fotelba, míg Luke a kandallón elhelyezett képeket nézte. Három kép van kirakva. Egy, amin apa és a nővére volt, amikor fiatalok voltak. A másikon a papa, kezében Bullet, aki az utcáról került hozzájuk, míg a harmadikon én voltam látható 8 évesen, amint egy nagy könyvet olvasok. A nagyinak az volt rólam a kedvenc képe. Fél évvel azelőtt készült, hogy… megőrült.
-Ez te vagy?-vette kézbe a képem.
-Tedd vissza.-mondtam monoton hangon. Csak egy pillantást vetettem a kandalló előtt ácsorgó fiúra, a tekintetem azonnal visszatért az üres lapomra. Ami…az előbb még üres volt. Most meg…nem. Pontok voltak rajta, összevissza. De valahonnan ismerős volt.
-Jól vagy?-zökkentett ki Luke hangja. Felemeltem a fejem, és kék íriszeivel néztem farkasszemet. Már nem a kandallónál állt, hanem előttem térdelt, és arcomat kémlelte.
-Persze. Én csak… Elbambultam.
Katherine
-Biztos? Elsápadtál.
Megráztam a fejem, és a pontokra összpontosítottam. Mi lehet ez? Mit jelent? Kész káosz ez az egész nap. Fura dolgok tömkelege történik velem, és semmit nem értek belőlük. Kezdek megőrülni? Vajon örököltem? Egyáltalán lehetséges az?
Meredith
Beletúrtam a hajamba, és beharaptam alsó ajkam. Honnan tudják ezt a nevet? Meredith apa nővére volt. Négy éve halt meg. Öngyilkos lett. Senki sem tudja miért. Vagy csak nem akarták nekem elmondani. Ezek után már semmin nem lepődök meg.
Adelaide
Nagyi. Egyre nehezebben lélegeztem, így kapkodni kezdtem a levegőt. Jól tudtam mi ez, hiszen sokszor volt már pánikrohamom, de pár éve abbamaradtak.
-Kate. Mi történik? Kate!-szólongatott kétségbeesetten.
Luke hangját egyre tompábban hallottam, a végén pedig már csak a szájáról tudtam leolvasni mit mond. A világ összefolyt előttem, és a látásom teljesen elhomályosodott. Percekkel később kezdett helyreállni a légzésem, és újra rendesen hallottam a hangokat. Pislogtam párat, majd sóhajtottam egy nagyot, és felálltam a fotelból. Luke hátraesett a lendületemtől, és a földön ülve nézett fel rám. Lepillantottam rá, majd fel-alá kezdtem járkálni.
-Miért? Miért én? Miért most? Miért így?-motyogtam olyan halkan, hogy Luke ne hallja mit mondok.
Adelaide
Hirtelen megtorpantam, és körbekémleltem a helyiséget. Szemem megakadt azon a helyen, ahol az én könyveim voltak. Illetve azok a könyvek, amiket a nagyi olvasott nekem régen. Most fehéres ragyogást láttam felőlük, és teljesen biztos voltam benne, hogy Luke nem látja. Elindultam a polchoz, és kivettem a kedvenc könyvemet. Kinyitottam, és átlapoztam. Az egyik oldalnál kihullott belőle egy boríték. Óvatosan felvettem azt, majd a könyvet visszatettem a helyére.
Katherine
A nagyi kézírása virított a borítékon, az én nevemmel. Kibontottam a borítékot, ami már eléggé megsárgult az idők során. Kivettem a szintén megsárgult lapot, és kihajtottam.

Drága kisunokám!
Ha ezt a levelet olvasod, már valószínűleg én nem élek. Most elmagyarázok néhány dolgod. A családunk régóta különleges képességek birtokában áll. Biztosan utánanéztél már a banshee jelentésének. Minden, amit olvastál igaz. A mi családunk női tagjai mind banshee-k. Hogy ez áldás, vagy átok, azt majd te eldöntöd. Az apád mindentől meg akar védeni, ezért nem mondott semmit. De ne hibáztasd, hiszen ez azt jelenti, hogy szeret téged.
Kicsi Katherinem. Borzasztóan sajnálom, hogy nem lehetek most melletted. De amiben csak tudlak, segíteni foglak. Ígérd meg nekem, hogy megvéded Őt. Lehet, hogy most még nem tudod miről beszélek, de hamarosan kiderül. Addig is annyi a dolgod, hogy megkeresed a Bölcset. Ő majd segít neked mindenben. Megválaszolja a lelked nyomó kérdések. Ám vigyázz a gonosz lelkekkel. A világon nem csak a jó van jelen.
Oly kicsi vagy még. Sose akartam, hogy bajod essen. Viszont nem tehettem mást. Mindent meg fogsz tudni idejében, csak légy türelmes. Jegyezd meg jól e szavakat:
Csak abban bízz, kinek szándéka tiszta. Mert a gonosz mindig mocskos.

Szerető nagymamád, aki örökké melletted lesz.

Na jó. Ez már tiszta agyrém. Nem értek semmit. Mi az, hogy én egy olyan sikító izé vagyok? Milyen gonosz? És honnan a fenéből tudjam ki az az Ő, meg a Bölcs, vagy ki. A nagyi tényleg megőrült. Tiszta dilis. Nem csoda, hogy apáék nem engedtek bemenni hozzá.
-Kate. Minden rendben?
-Aha. Csak egy levél, amit a nagymamám írt. De hülyeség az egész. Össze-vissza hablatyol minden idiótaságot. De nem fontos.
Összehajtottam a papírt, és a zsebembe csúsztattam. Visszamentem a fotelhez, és felkaptam a füzetet meg a ceruzát, és az ajtóhoz mentem. Luke még mindig ugyanott állt, de észbe kapva utánam sietett. Kezében ott volt a tányér, amin pár süti még megmaradt, így egyet lekaptam róla, és beleharaptam. Bezártam a könyvtár ajtaját, és a szobámba mentem. Ledobtam az ágyamra a füzetet, és kifelé vettem az irányt. Lementem a lépcsőn, és a nappaliba mentem köszönni. Miután az illedelmeskedéssel végeztem, a konyhába vezetett az utam. Leültem az egyik székre, és megkértem Luise-t, hogy csináljon nekem valami vacsorát. Luke mellettem foglalt helyet, és furán méregetett.
-Mi van?-kérdeztem.
-Semmi. Biztos minden rendben?
-Igen!-csattantam fel.-Minden oké. Érted? Csak… Csak kicsit kiborított amit a nagyim írt, ennyi.
A villám beleszúrtam a sültkrumplimba, amit belemártottam a kechup-ba, majd a számhoz emeltem. Alaposan megrágtam, majd miután lenyeltem, megismételtem a folyamatot.
Miért pont én? Miért most? Egyáltalán lehetséges ez? Vagy kezdek én is megőrülni? Én is olyan leszek, mint a nagyi? Nagyi. Még él. Talán ő tud valami magyarázatot erre. Bár a levélben… Meg kell látogatnom. Muszáj beszélnem vele! Holnap el is megyek hozzá. Rögtön suli után. De várjunk… Holnap Grece-hez megyek. Ma nem tudtam, mert a nagyszülei látogatták meg, viszont holnap el kell mennem. Majd miután beszéltem a nagyival, elmegyek. Már csak azt kéne kitalálni, hogy hogyan jutok el a diliházig…
-Luke.-fordultam a fiú felé.-Megtennél nekem egy szívességet?
-Öhm… Persze.-felelt kissé félve.
-Köszönöm. Izé… Holnap suli után nagyon fontos dolgom lenne, de nem tudok egyedül eljutni oda… Szóval nagyon hálás lennék, ha elvinnél.
-És… Hova is?

-Én… A nagyimat…. meglátogatni, mert… öhm… régen láttam, és beszélnem kell vele.  Van pár… dolog, amit meg kellene magyaráznia. Bár, attól félek, hogy csak még rosszabb lesz minden, de egy próbát megér, nem?

Hello everybody! Igen, a sok angol... 18 óra hetente nem kevés, szóval nézzétek el nekem. Kinek milyen volt az első hét? Nekem fárasztó. Majd belejövök. A rész kicsit több belátást enged Kate családjába. A levél azért lett kicsit kesze-kusza, mert ugye nem könnyű úgy élni, hogy folyton hallod a suttogásokat. Kicsit az őrült karakterre próbáltam hangolni, remélem sikerült. Ha tetszett hagyj nyomot magad után, ha nem... akkor úgy jártál. Mindenkinek pihenést a hétvégére, hogy újult erővel kezdjétek a második hetet. Kitartás.

1 megjegyzés:

  1. Itt a nyom :) Már nagyon izgulok a folytatás miatt. Ez is egy jól megírt rész lett. Már tegnap este elolvastam volna, csak túl élethű ahhoz, hogy fél 11-kor totál sötétben bevállaljam, kicsit nyuszi vagyok :D
    U.i.: neked is kitartást.

    VálaszTörlés