8.fejezet

Something that we're not

A természetfeletti világ olyannyira beszippantott, hogy az olyan átlagos dolgok, mint a tanulás, teljesen kiment a fejemből. Szerencsére Grace segített –mellettem ült, és leleshettem a dolgozatot-, mert neki volt ideje tanulni. Ha már Grace…Elmondtuk neki is ezt az egészet. Persze jött a várható reakció: „Ekkora marhaságot is csak ti találhattok ki. Ha ezt viccnek szántátok, akkor bocs, de nem jött be.” Aztán felfogta, hogy ez mind nem vicc, hanem a rideg valóság. Aztán halálra röhögte magát, mert nem akarta elhinni, hogy az öccse „bölcs”. De visszatérve a jelenbe. A jegyeim a hármas és a négyes között cikáztak, bárhogy próbált Grace segíteni. És pluszba jön még egy furcsa, meglepő dolog, amit úgy hívnak „zenekar”.

-Kate.-állt meg a padom előtt Ridley. Oh, de jó…

-Mit akarsz?-mordultam rá. Baromira nem hiányzik ő is az életemből…

-El kellene kezdenünk próbálni. Közeleg a Ki mit tud?, és nem akarom átadni az első helyet, senkinek.

-Azt hiszed, még van bandánk? Mert akkor tévedsz.-ráztam meg a fejem.

-Tudom, hogy a zene a legfontosabb neked, szóval… De ha nem, akkor keresek valaki mást. Biztos találok egy jobb gitárost is Grace mellé.-vont vállat.

-Rendben.-egyeztem bele végül. Nem veszthetek sokat. Legalább valami lefoglal, amíg vége nem lesz ennek az egésznek. Márpedig nem hiszem, hogy egyhamar kiszállhatok ebből a bizarr, természetfeletti világból.

A szekrényem egy elátkozott hely. Ezt onnan gondolom, hogy Luke mindig megtalál ott. Akárcsak most.

-Mit akart Ridley?-kérdezte köszönés nélkül.

-Neked is szia.-morogtam.-Egyébként semmi közöd hozzá. De ha annyira tudni akarok, a próbák megfelelő időpontjáról érdeklődött.

-Próbák?

-Tudod, van egy zenekarunk. És ha nem akarjuk a tehetségtelen többi indulónak átadni az első helyet a Ki mit tud?-on, akkor próbálnunk kell. És mint azt tegnap megmondtam, szeretném, ha békén hagynál.-csaptam be a szekrényem ajtaját.

-Nem. Te tegnap azt mondtad, hogy gondolkozzak el, nem pedig, hogy hagyjalak békén.-oktatott ki. Nehogy már ő legyen az okosabb, amikor fingja sincs mi folyik körülöttem!

-Nem érdekel. Akkor most mondom, hogy hagyj békén. Csak te jársz rosszul, ha a közelemben vagy.-ráztam a fejem.-Jobb, ha távol maradsz tőlem.

-He? Bocsi, de az ilyen sületlenségek nem viccesek. Mi az, hogy rosszul járok, ha a közeledben vagyok? Calum is folyton ezt szajkózza, és még Mikey is ezzel traktál. Egyedül Ash az, aki rám hagyja a dolgot. Mi a fene ütött belétek?-csattant fel.

Hát persze. A védőbizottság mindent megtesz, hogy a lehető legmesszebb legyen tőlem. Viszont Ashton kérdőjeles. Mit tud, amit a többiek –vagy én-, nem? Miért hiszi, hogy nem eshet baja Luke-nak mellettem? Miért nem utál engem?

-Nem fontos.

-Nem fontos? Akkor nem titkolnátok előttem. Tudom, hogy valami nem stimmel itt, és mind tudtok róla, de egyikőtök sem hajlandó elmondani. Meddig akarjátok titkolni? Egyáltalán miért titkoljátok?

-Luke! Csend.-állítottam le kirohanását.-Amit tegnap mondtam, komolyan gondolom. Ezt egy olyan dolog, amiről jobb, ha nem tudsz. Miért nem érted meg ezt?

-Mert szeretlek. Mert esélyt sem adsz, hogy megismerj. Mert fontos vagy nekem, de nem tudok rólad semmit. Mert a haverjaim tudnak valamit, de nem hajlandóak elmondani. Mert elegem van ebből az egészből. Én csak… csak azt akarom, hogy végre minden legyen normális.

-Én is ezt szeretném. De a leghalványabb fogalmam sincs hogyan lehetne megint minden ugyan olyan, mint azelőtt. Szeretném, ha minden olyan lenne, mint egy hete. Hétfőn még minden rendben volt! Ma péntek van, és minden a feje tetején áll.

-Mi-minden? Mármint a bandák, a szüleink… mi?

-Luke! Nincs olyan, hogy mi. Vagy te, vagyok én, és van az általad igaznak hitt érzéseid, amik kezdenek megőrjíteni! Lépj végre tovább. Rengeteg lány lenne ezer örömmel a barátnőd, miért nem őket fárasztod helyettem?

-Rendben.-vágott sértődött arcot, majd elsétált.

Hála égnek!-gondoltam. Mivel vége a sulinak, haza indultam. Otthon az első dolgom volt bedőlni az ágyba, és aludni. Az elmúlt napokban nem sokat sikerült, így a fáradság átvette felettem a hatalmat.

A telefonom keltette hang miatt elhagytam a sötétség birodalmát, és visszatértem a valóságba. Andy hörgése okozta frásztól a padlón kötöttem ki, a fejemet beverve a –ugyan szőnyeggel borított- padlóba. A telefon után nyúltam, mely párnám alatt ordította magából a Perfeck Weapon c. számot. Grace neve villogott a kijelzőn. Gondolom valami halaszthatatlan dolgot akar megosztani velem.

-Mond.-vettem fel.

-Azonnal át kell jönnöd!-kiáltott a telefonba. Eltartottam a készüléket a fülemtől, nehogy megsüketüljek drága barátnőm hangjától.

-Miért? Éppen aludtam.-nyafogtam.

-Jössz. Most. És este a aludj nya.

-Ok. Sietek.

Ledobtam a telefont, majd feltápászkodtam. A kezemmel rendbe szedtem a hajam, és elindultam Grace-ékhez. Persze, hozzánk annyira nem laknak messze, szóval 25 perc alatt odaértem –gyalog, és siettem. Odaérve kivágódott az ajtó, és Grace állt ott, aki megragadta a kezem, és behúzott a házba. Miért ráncigál mindenki?

-Na végre! Azt hittem sose érsz ide. Mindegy… Kicsit kutakodtam, és… semmit nem találtam. Viszont!-emelte fel mutatóujját, amitől hátrébb kellett lépnem egyet.-Az van, hogy van egy barátom, akinek a nővérének a pasijának az unokaöccse, annak a fazonnak a lányával jár, akinek a bátyja történész.-magyarázott csillogó szemmel.

-És?

-És felhívtam, és megkérdeztem tőle pár dolgot.

-És?

-És azt mondta fogalma sincs. De egy barátja erre szakosodott, és azt mondta épp Sidney-ben van. Szóval megadta a számát, én felhívtam, és megbeszéltem vele egy találkozót. Na ki a legjobb?

-Én!-bukkant fel Brady.

-Miért is? De ha lehet röviden, mert Grace beszámolója után kiégett az agyam.-kértem.

Megértő fejjel bólogatott, mire nővére tarkón csapta.-Szóval… Az éjjel fura álmom volt. Én megvoltam kötözve szürke szikszalaggal, és egy kádban voltam, míg felettem egy csaj és egy srác beszélgetett. Azt nem tom kik voltak, vagy hogy miről beszéltek, mert nem hallottam semmit, viszont azt ki tudtam venni, hogy egy Banshee-ről vitatkoznak. Nem tudom, hogy rólad, vagy valaki másról, de valami nagyon nem volt rendben. Aztán felébredtem olyan hajnali három körül. De miután visszaaludtam megint álmodtam. A csak halott volt, és a srác ott volt mellette, és valakinek ordibált, de azt nem láttam kivel. Csak egy nyaklánc villant fel, amin egy L, vagy valami ahhoz hasonló minta volt.

-Azta. Azért ez valami. Ugye mindig elmondod, ha álmodsz? Eddig nem voltak ilyenek? Nem emlékszel korábbról is ilyen álmokra? Vagy a srácra, esetleg a lányra?-kérdeztem.

-Nem. Eddig nem álmodtam ilyeneket. De ha fogok, azonnal szólok.-biztosított.

-Köszi. Öhm… van még valami? Mert ha nem, akkor hazamennék, mielőtt anyáék hazaérnek.

Elköszönünk, majd haza vettem az utam. Útközben a Brady által elmondottakról, és a találkozóról tanakodtam. Remélem tud valami hasznosat az a férfi, mert nem tudom mit csinálhatnék.

-Kate! Csomagod jött.-mondta Liv, amint hazaértem. Bólintottam, majd felmentem a szobámba, ahol egy doboz hevert az ágyamon. Egy levél volt rajta, amit ki is nyitottam.

Igazából nem tudom miért vettem, de remélem tetszik.

Luke

Sziasztok! A helyzet a következő: beteg lettem. Szóval bocsánat az esetleges helyesírási hibákért, de egész délután az ágyban tunyultam, és próbáltam összehozni a rész. Mivel holnap megyünk Pestre, mert nagynénémék költöznek, valószínű csak este -késő este- hozok egy kis szösszenetet a one shot-os blogomra. Azért jó hétvégét mindenkinek!

Angel