D, mint Dobva

No Air

Mira szemszöge:

Az árvaházi szobámban feküdtem, lábamat a falnak támasztva, fülemben Sleeping With Sirens szólt. Lábfejem a ritmusra mozgattam, és halkan dúdoltam, miközben szemeimmel a könyvem sorait olvastam. „Feláldozzuk az őszinteséget a boldogság érdekében?” Nagyszerű kérdés. De nem tudom a választ. Megígértem Ridley-nek –az egyetlen barátomnak-, hogy nem beszélek többet Calum-mal, viszont előbb Calum-nak ígértem randit. Bárkit választok, a másikat elvesztem. Mi van…ha Calum csak ki akar használni? Akkor Ridley-re kell hallgatnom. Viszont ha Rid hazudik, akkor meg… Ahj, nem tudom! „Néha igen. De szerintem jobb őszintének lenni. Máskülönben egyetlen nagy hazugság az életed.”  De még mennyire…

Másnap reggel, amint beértem a suliba, a szekrényem felé mentem, nehogy véletlenül is összefussak Calummal. Szerencsésen eljutottam a szekrényemhez, ahol Rid támaszkodott, gondolom rám várt.

-Szia.-köszöntem.

-Szia. Mi a helyzet?

Kinyitottam a szekrényem, betettem a felesleges cuccokat, kivettem a matekot, majd becsuktam a fémajtót. Ám még mielőtt bármit is mondhattam volna, Calum jelent meg.

-Miért? Mit tettem? Tegnap még igent mondtál, mi változott?-támadott le azonnal.

-Mit akarsz Hood?-kérdezte Rid ellenségesen.

-Magyarázatot. Erre.-mutatta fel a telefonját, amin a tegnap esti SMS volt megnyitva, amit küldött nekem, én meg vissza.

To: Mira

Lenne kedved elmenni holnap valahova?

From: Mira

Nem. Felejts el, örökre.

Aztán egy csomó üzenet nekem, hogy miért, mi történt, meg hogy írjak vissza. De nem írtam vissza, sőt, ki is kapcsoltam a telefonom. Azóta nem is kapcsoltam vissza… Tudtam, hogy elfelejtettem valamit!

-Olvastad. Mit nem értesz rajta?

-Semmit nem értek! Tegnap délután még olyan jól elbeszélgettünk, este meg már… Mi tör… Az a baj, hogy olyan gyorsan leléptem?

-Nem. Csak rájöttem, hogy nem kéne megbízni olyanban, akit nem ismerek.

-És elmondtam neki, hogy milyen is vagy.-vágott közbe Rid.

-Milyen…vagyok? Ezt hogy érted? Mit mondtál neki?-emelte fel a hangját Calum.-Mira, el ne higgy neki bármit is, amit mond!

-Késő. Tudom, hogy mi vagy.-mondtam. Teljesen lesokkolva állt előttem, de nem vártuk meg, hogy megmozduljon, elviharzottam onnan, nyomomban Rid-el. Teljesen feldúlva baktattam a folyosókon, és a matek terembe érve levágtam magam egy padba, ahol elővettem a könyvem, és belemerültem Paige és Arcturus történetébe. Sajnos nem tudtam koncentrálni, akár tegnap este. A gondolataim folyton Calum felé terelődtek. Oké, hogy nem értette miért írtam azt, de ha valaki megkér, hogy hagyjam békén, akkor nem rohanok rögtön hozzá, választ követelve! Vagy ezt csak én gondolom így? Tényleg ennyire selejtes vagyok? De… de akkor Calum mit lát bennem? Miért beszélgetett velem, miért akart megismerni? Akart. Mert most már biztosan nem akar. Azok után, ahogy viselkedtem… De ha Rid azt mondja, hogy nem kellene vele barátkoznom, akkor nem fogok. Inkább van Ridley-re szükségem, mint rá. Elmondtam neki a titkom, és… ő nem. Nem mondta el micsoda. Nem mondta el,pedig megbíztam benne. Ezért nem beszélek senkivel. Mert nem bízhatok meg mindenkiben, aki közelít felém, ezt most az eszembe vésem.

Calum szemszöge:

-Ezt nem hiszem el!-ordítottam. Dühösen húztam be egyet a falnak, mire fájdalom hasított az öklömbe.-Áu!

-Hülye.-morogta Grace.

-Idióta.-mondta hangosabban Mikey.

-Most sem értem miért viseled el azt az izét.—fintorgott Kate.

-Nem izé, hanem Mira. És nem elviselem, hanem kedvelem. Egyébként ha bajod van vele, tartsd meg magadnak, senkit nem érdekel.-csattantam fel.

-Nem veszed észre, hogy csak játszott veled?-kérdezte.

-Mert te nem ezt csináltad Luke-kal?-kiáltottam. Azt hiszem most túl messzire mentem…

-Pont ezért mondom.-préselte vonallá a száját. Luke-ra pillantott, majd kiviharzott az ajtón. Luke megértően megveregette a vállam, majd Kate után ment. Leültem oda, ahol Luke ült, és a tenyerembe temettem az arcom. Most komolyan mindent elcseszek?

-Tényleg nagyon kedveled.-ült le mellém Grace.

-Nem tudom mi van velem. Azt hittem ő is kedvel, de Ridley tönkretett mindent.

-Ja. A kuzinom néha túlzásokba esik.-ért egyet.

-Néha?-néztem rá kérdőn.

-Nem fogja bántani.

-Tudom. De jogosan vagyok mérges rá, mert… én tényleg nagyon kedvelem Mira-t, és mi van, ha nem ad második esélyt? Ridley megutáltatott vele, de nem akarom, hogy utáljon!-nyafogtam.-Olyan mint a levegő. Nem lehet levegő nélkül élni, és nekem ő a levegő. Nem kérheti azt, hogy levegő nélkül éljek!

Mira szemszöge:

Ridley az ágyán feküdt, míg én a forgós székében lapozgattam egy könyvet.

-“Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.”-olvasta fel az idézetet.

-George Eliot.-vágom rá.-“Minek élünk, ha nem azért, hogy egymás számára könnyebbé tegyük az életet?”

-Hm…Tényleg ismersz minden idézetet?

-Nem mindet, de nagyon sokat. Három évig nem csináltam egyebet, csak olvastam, és verekedtem, és olvastam. Na meg olvastam.

- A csönd nem csupán a természet hangja, hanem a lélek legbenső szükséglete.”

- Tatiosz.

Hirtelen a csengő éles, rikácsoló hangja zökkentett ki minket az idézetek világából, így Rid feltápászkodott, eddig kezében tartott telefonját –melyből az idézeteket olvasta-zsebre vágta, és ment ajtót nyitni. Becsuktam a könyvet, forogtam egyet a székkel, visszatettem a polcra, majd Rid után mentem.

-Nem érdekel. Menj innen. Őket választottad.-emelte fel a hangját.

-Azonnal hívd ide.-követelte… Mit is? Engem?-Mira!-villant rám tekintete.-Na idefigyelj. Nem szólok bele kivel barátkozol, mert momentán nem érdekel. Viszont ha játszadozol Calum-mal, nem állok jót magamért.

-Majd pont rád fogok hallgatni. Ridley elmesélte a kis történeted, tudom hogy mit tettél, szóval nem kellene itt fenyegetned.-Na engem ne oktasson ki úgy, hogy nem is ismer! És mégis mi jogon küldi Calum a nyakamra?

-Hazudnék, ha azt mondanám puszi-pajtások vagyunk, senkinek nem kívánom azt, amit nekem kellett tennem. Te nem vagy olyan mint én, és nem is leszel. Neked van választásod, nekem nem volt. És reménykedj, hogy megbocsájt neked, mert nála jobb srácok nem találsz. Még ha idegesítő is néha. Láttam mennyire rosszul esik neki, hogy felültetted, ráadásul egy rohadt SMS-ben láttam mennyire maga alatt van miattad, úgyhogy jól gondold meg minden tetted, mert esküszöm, hogy nagyon megbánod.

-Te most fenyegetsz? Már megbocsáss, de nem érdekel a véleményed, szóval elmehetsz. Amúgy is csak egy ember vagy, nem tudsz tenni ellenem semmit.

-Majd meglátjuk.

Hű, most megijedtem…

-Kate. Menjünk.-húzta el az ajtóból Luke.

-És mondd meg Calum-nak, hogy ha mondandója van, ne a testőrét küldje maga helyett!-kiáltott még utánuk Rid.-Milyen pofátlan lett. Látod, milyen rossz hatással vannak rá? Csak azt remélem Brad nem lett ilyen utálatos.

Dühösen meredtem magam elé. Mégis mit képzel ez magáról? Esküszöm, ha még egyszer hozzám szól, én… Nem! Nem fogom megint kirúgatni magam, hogy arra az egy hónapra megint új iskolát váltsak. Azután már teljesen mindegy lesz...