Epilógus

Hurt

Calum szemszöge:

Mióta elment, mintha elvesztem volna. Nem érzek semmit. Nem mosolygok, nem nevetek. Beszélni is alig beszélek. Egyszerűen nincs értelme semminek nélküle. Nincs értelme felkelni reggel, mert nem lesz ott sehol. Nincs értelme lefeküdni, mert nem tarthatom a karjaimban. Nincs értelme beszélni, mert ő nem fog válaszolni. Nincs értelme a világnak, mert ő nincs itt, hogy szebbé varázsolja. Nincs mellettem, így már nincs életkedvem. De nem fogom feladni, amíg van remény, hogy visszatér. Ez az egyetlen dolog, a remény, ami még éltet. Hogy egyszer újra láthatom. Ölelhetem. Csókolhatom. És nem csak az emlékek lesznek nekem.

Nem tudjuk hova mentek, egyáltalán visszajönnek-e még. Brad még mindig haragszik rá, bár mind tudjuk, hogy hiányzik neki. Kate megbarátkozott vele, Mikey az egyetlen, aki még most is ellenséges. De egy dolog mindenkiben megegyezik. A sajnálat, amit az arcukon látok, csak még mélyebbre taszít. Pedig így is elég mélyen vagyok az önsajnálat pöcegödrében. És a kiutat valahogy nem találom…

Say Something

Mira szemszöge:

Telnek a napok, a hetek. Seth elég jól beilleszkedett, velem ellentétben. Bár a gyakorlást mindketten komolyan vesszük, én még akkor sem hagyom abba, amikor ebédszünet, vagy lefekvés van. Lehet, hogy ez nem tetszik egyeseknek, de nem különösebben érdekel. Az most a fontos, hogy minél kevesebbet tudjak gondolkodni. Mert amikor elkezdem…

Ám egyetlen dolgot nem tudok. Hogy meddig folytathatom ezt. Mert az örökkévalóságig nem menekülhetek a gondok elől. Valamikor majd úgyis utolér a sors, bármennyire is rettegek tőle.

Márpedig rettentően félek a jövőtől. Nem tudom mi lesz majd. Hogy lesz majd. Hogy egyáltalán lesz-e majd valami. De ahogy mondani szokták: A remény hal meg utoljára.

És akkor jön egy telefonhívás...

Sziasztok! Bocsánat, hogy egy napot elcsúsztam, de a suliban ma volt a ballagás és mivel esik, tegnap volt az 'összeröffenés', mivel anya keresztlányának testvére és az unokatestvére most végeztek, így természetesen összeültünk beszélgetni. De itt a második évad utolsó, befejező "része". Elég ratyi lett, de remélem eléggé izgat titeket a sorsuk, hogy még maradjatok egy kicsit. Ugyanis lesz harmadik évad! Sőt, negyedik is, szóval... 

Addig is köszönöm a rengeteg oldalmegjelenítést, a kommenteket, a feliratkozókat, és mindenkinek köszönöm, aki elolvasta az eddigi részeket.

Pontos dátumot még nem tudok mondani, hogy mikor rakom fel a 3. évad első részét, mert igazság szerint még finomítom. De próbálom minél hamarabb hozni.

Addig is mindenkinek jó érettségi szünetet, vagy jó vasárnapot, és mind mindig mondom: Legyetek rosszak!