2: Vérfarkas

Me and My Broken Heart

Hope szemszöge:

Mikor magamhoz tértem, újra abban a szobában ébredtem, ahol először felkeltem. Másik ruha volt rajtam, erre rájöttem, gondolom az előzőt tönkretettem átváltozáskor. Istenem. Mit tehettem? Ugye nem bántottam senkit?

-Felébredtél? Jól vagy?-jött be a fiú. A nevére nem emlékszem, pedig a szőke lány mondta. Legalábbis azt hiszem…

-Igen. Mi-mi történt?-kérdeztem meg félénken.

-Hát… nem igazán tudom mi történt, egyszer csak felkeltél, kimentél a hátsó kertbe, és… Aztán nem te voltál. Vagyis te voltál, csak mégse. Izé… farkas voltál.-bökte ki.-Megtudnád magyarázni mi volt ez?-ült le a lábamhoz az ágyra.

-Nem, öhm, félsz tőlem?

-Sokkal rosszabbakkal is volt már dolgom!-nevetett.-Michael Clifford, száműzött démon, szolgálatodra.-tett meghajlós mozdulatot.

Felkuncogtam erre, hisz elég viccesen nézett ki. Elmosolyodott, majd hirtelen komolyra váltott. Tudtam, hogy most el kell mondanom neki a dolgokat, bármennyire is nem akartam. Éreztem, hogy megbízhatok benne, így bólintottam egyet, és belekezdtem.

-Észak-Európa erdeiben élnek vérfarkasok, bár nem nagy számban. Ahogy a farkasok, úgy az én fajtám is kihalóban van. Én három nagyobb falkáról tudok, de lehetnek még kisebb csoportok. Mi körülbelül 20-25-en lehettünk. Az apám volt az alfahím, anyám pedig az alfanőstény. Éppen a beavatáshoz készültünk, ugyanis a fivéreimmel elértük a 100. holdtöltét, de mielőtt elkezdődhetett volna a szertartás… Meghallottuk apám vonyítását, veszélyt jelzett.-A szemem előtt megjelent az erdő. A menekülő farkasok képe, anyánk kétségbeesett arca, ahogyan ránk nézett.-Elbújtunk, de a hatalmas alak eljutott a falkánkhoz, és vérengzésbe kezdett. Hallottam fájdalmas sikolyokat, ahogy kegyetlenül megölt mindenkit. Kicsi voltam még, kibújtam egy hátsó kis lyukon, és csak futottam. Bármennyire fáradt voltam, nem álltam meg, féltem, hogy elkapnak. Átértem egy másik falka területére, ahol megtámadtak. Nagy nehezen sikerült elszabadulnom, bár már nagyon gyenge voltam. Egy kóbor farkas mentett meg, egy ideig vele éltem. Aztán megölték, és nekem újra menekülnöm kellett. De a nyomomban voltak, így felszöktem egy hajóra, ami ide hozott. Aztán napokig tengődtem, de végül valahogy itt kötöttem ki.

-Ez borzalmas. De a tegnap este…-hagyta félbe a kérdést.

-Tegnap telihold volt, és minden teliholdkor felerősödik a bennünk élő farkas. A napfény olyan szögben éri a holdat, hogy az hatással van ránk. Olyankor nem emlékszünk semmire az átváltozás utánról. Egyszerűen a farkas énünk elhatalmasodik az elménk felett, és megszűnik a határ az ember és állat között.-magyaráztam.

-Szóval… Minden teliholdnál ez van?

-Igen.

-Életed végéig ezt el lehet viselni?

-Dehogy! A 300. holdtölte után nem változol át többet. A farkas kivesz belőled, és már csak halvány pislákolás marad a helyén.

-Az…öh…25 év, ha jól számolom. Bár nem biztos, Luke a matek zseni, én annyira nem.-nevetett fel halkan.

-Annyira furcsán számoltok. Évek, hónapok, olyan feleslegesek. Nekünk a hold mutat utat, nem kellenek ilyen felesleges számok.

-Hidd el, ha ebbe születsz bele, ez lenne a természetes. Egyébként, hogy érted, hogy utat mutat a hold?

-A hold mindig is fontos szerepet játszott a farkasok életében. Rengeteg legenda kering a farkas és hold kapcsolatáról, minden nép, falka, ember máshogyan mondja. Az én falkám a Holdleány és a Farkas történetében hisz. De természetesen sok mítosz kering a világban.

-Elmeséled?-kérdezte kíváncsian csillogó zöld szemekkel.

-Persze. Az anyánk mindig olyan elragadóan mesélte, mintha ő maga lett volna a Holdleány. Nem ígérem, hogy én is ilyen átéléssel mondom, de megpróbálom.-kuncogtam.-Ez a történet oly régen esett meg, amikor még az emberek és az állatok békében és harmóniában éltek a természettel és egymással. A Holdnak volt egy gyönyörű lánya, aki nappalokat a Hold árnyékában töltötte, ami elrejtette ragyogó szépségét,  éjjelente azonban leosont a Földre. Az akkor élő emberek féltek szokatlan szépsége láttán, tündérnek vagy angyalnak hitték, míg a nők, mivel nem vetekedhettek szépségével boszorkánynak tartották, ezért a leány inkább elhúzódott egy kis erdei tisztásra, ahol nem volt tél csak tavasz nyár és ősz, mely tele volt szebbnél szebb virágokkal, s az őt körülölelő erdőség elrejtette a kíváncsi szemek elől. Minden éjjel a tisztáson lévő kopár sziklán fekve élvezte az őt körülvevő csodálatos természet illatát, zsongását, s közben atyja, a Hold fényében sütkérezett.   Egyik éjjel egy Ember zavarta meg, aki nem félt tőle, sőt  megidézte a leány szépsége, ezért bókokkal halmozta el, ajándékokat vitt neki, ígért neki fűt-fát s ezzel meghódította a leányt, aki cserébe neki adta a szívét. Az Ember azonban csalfa volt és hazug. Míg a leány a nappalokat a Hold árnyékában töltötte, ő, hogyne legyen egyedül egy Nő társaságát élvezte. Egy nap, mivel a végzet már csak ilyen, a Hold leánya, rájött, hogy mit művel az Ember a háta mögött, titokban. Keservesen csalódott, s ezek után mikor éjjelente a Földre látogatott, a tisztás hangos volt fájdalmas zokogásától, hiszen vágyott az Ember után, aki oly rútul elárulta őt. Gyönyörű szeméből, mint megannyi apró gyöngy egyre csak záporoztak a könnycseppek. Egy idő után sírása abbamaradt mivel beletörődött abba, hogy az Ember elhagyta, de sebzett szívét átjárta a bánat, az elhagyatottság és a magány. Minden éjjel csak ült a tisztáson és merengett, s önmagát okolta azért hogy elhagyták, pedig ő semmiről nem tehetett. Már nem nyűgözte le az őt körülvevő csodálatos természet, nem élvezte az ezernyi nyíló virág fantasztikus illatát, nem sütkérezett atyja fényében, csak az árnyékban gubbasztott… Egy éjjel azonban a tisztásra tévedt egy Farkas, aki megérezte a leányon bánatát és elhagyatottságát, mivel ő is magányos volt. A leány amikor meglátta a Farkast, először megijedt, de megérezte azt, amit a Farkas őrajta. Hagyta magához közel engedni a Farkast, aki hozzábújt, s elkezdte vigasztalni a leányt. A leány örült a társaságának, miképp a Farkas is. Ezután minden  éjjel találkoztak a tisztáson, mind a leány, s mind a Farkas nappal csak az éjjeleket várta, amikor együtt lehettek. A leány szíve szépen behegedt, arcára visszatért angyali mosolya s a Farkas is boldog volt, hogy végre valaki törődik vele. Egy nap azonban, amikor a Farkas késett, a tisztáson pedig váratlanul felbukkant egy másik Ember, aki kedves szavaival, bókjaival pillanatok alatt megérintette a leány szívét, s a leányba remény költözött, hogy még boldogabb lehet. Miután az Ember távozott, megérkezett a Farkas, aki megérezte a leányon a változást.  Örült a leány boldogságának, de megijedt, hogy így viszont ő újra magányos és elhagyatott lesz, s ijedtségében belemart a leányba. A leány megijedt a Farkas viselkedését látva s elmenekült, soha többé nem tért vissza a tisztásra. Hiába bánta a Farkas a tettét, soha többé nem látta a leányt. Minden éjjel kiment a tisztásra, oda, ahol a lánnyal találkozni szoktak, leült, s a Hold felé emelt fejjel sírva hívta vissza a Hold leányát, de az csak nem felelt neki. Telt múlt az idő, a Farkas megöregedett, halandó élete a végéhez közeledett. Egy éjjel, amely az utolsó volt az életében, egy szívszaggató kiáltásánál megjelent a leány,  s megsimogatta a halál mezsgyéjén álló Farkast, jelezve, hogy megbocsátott neki, majd visszatért a Hold sötét oldalára, újra elrejtőzve a Farkas lassan lecsukódó szemei elől. A Farkas összeszedte minden erejét és egy utolsót, hatalmasat ordított a Hold felé, szerette volna még egy pillanatra látni a leányt, de  az ordítás a torkán akadt, kilehelte lelkét. Szelleme nem tudott megnyugodni, minden éjjel azóta is a tisztáson ordít a Hold felé. Hangját ma is hallják a különleges hallással megáldott farkasok és kutyák, vele ordítanak,  hogy a Farkas végre újra találkozzon a Hold leányával... Ha a farkasok és a kutyák nem ordítanak többé a Hold felé, akkor tudjuk majd, hogy újra egymásra lelt a Farkas és a Hold leánya.

(link)

-Azta. Ez… gyönyörű.-mondta elképedt arccal.

-Tudom.-mosolyogtam.-Anya mindig ezt mesélte alvás előtt. Ahányszor csak erre gondolok, olyan mintha anya még mellettem lenne.-szomorodtam el.

-Hát… Most már nem vagy egyedül.-húzott magához. –Én mindig melletted leszek, ne aggódj.

-Köszönöm.

Hali! Nem soká kezdődik a nyári szünet (csak az én sulimban kell még hétfőn is bemenni?), és több időm lesz mindenre. Remélem tetszett a rész, és ha már itt tarunk... Ha van kedvetek, és olvastok wattpadon, akkor nézzetek/olvassatok bele a könyvembe : Sweet Dreams-Édes álmok

Jó hétvégét, és legyetek rosszak!