3: Újra? /2.

-A Falkának vége.

-Nem, mert élsz, és én is, és ott vannak Jonah-ék is. És… és vannak kóbor farkasok, és…

-Miért akarod ezt ennyire? Miért kerestél ilyen nagyon?-kérdeztem összezavarodva.

-Farkasok vagyunk. A farkasok falkában élnek.-dühödött fel.-Miért ellenkezel?

Ha a farkasok dühösek lesznek, nehezebben tartják bent az állati énünket. Sokszor láttam már, ahogy két farkas egymásnak esik. Hatalmi harcok, vagy egy nőstény miatt. A vége mindig ugyanaz: az egyik vagy meghal, vagy megsérül.

Sam dühös, és látszatra pillanatokra van az átváltozástól. Ha most egymásnak esünk, nem csak mi sérülhetünk meg, hanem azok az emberek is, akik gondoskodtak rólam. Azt pedig nem fogom hagyni.

Mindjárt átváltozik. 5..-Nyugodj le.-4..-Sam.-3..-Hallod?-2..-Sam!-1..

Két lehetőség van ilyenkor. Ha szerencséd van, és tudsz először támadni, torokra mész. A gyenge ponton könnyebb leteríteni az ellenséget. Ha nincs szerencséd, és a másik támad először, véded a gyenge pontjaid. Meghunyászkodsz, és várod a sorsod. A természet törvényei uralkodnak a magamfajták felett. Nem tehetek ellene semmit. Ebből már nem jövök ki jól.

-Hope!

A nevem volt az utolsó dolog, amit hallottam, mielőtt Sam nekem ugrott volna. Az évek során erősebb lett, testesebb, és okosabb. A támadási technikája javult, gyerekként csak a frontális támadás volt amit használt. De a menekülés, a bujdosás, és minden perc, amit veszélyben töltöttem, engem is megedzett. Megtanultam több dologra odafigyelni, így harc közben is fel tudtam mérni ellenfelem. Láttam a hibáit, melyeket egy-egy mozdulat közben vétett. Láttam, hogy melyik az a pont, amit nem véd. Ha jól időzítek, ha pontosan ott találom el, ahol kell, leteríthetem.

Kisebb vagyok. Gyengébb, de okosabb. És ez jó.

-Francba már Sam!-szorítottam fejét a talajhoz.-Nyugodj le.

-Hope. Vérzel.-rohant oda hozzám Michael.

A derekamnál fogva húzott el Sam-től, és ahogy elvette a kezét, vér volt rajta. A fejem lüktetett, az oldalam égett. Sam sem nézett ki jobban, ahogy visszaváltozott, karmolások voltak mindenhol. Ezeket én csináltam?

-Hope. Ne haragudj, nem akartam.-nézett rám kétségbeesetten Sam.

-Nem a te hibád.

Michael bevitt, Grace pedig jött ellátni a sebeim. Összeszorított állkapoccsal tűrtem a csípő, égető érzést, ahogy a fertőtlenítő a sebem érte.

-Elmondod, hogy ki ez?-kérte Michael.

-Ő lett volna a Béta a falkában. Apámat követte volna. Pont a beavatás napján támadtak meg minket. Úgy látszik elmenekült.

-Miért támadt meg?

-Nem ő volt. Ha feldühítenek minket, nehéz kontrollálni a farkast. Néha előtör, bármennyire próbáljuk visszafogni.

-Hm… Szépen leterítetted.-veregette meg a vállam Grace, ahogy befejezte a sebem lekezelését.

-Az tuti! Pedig majdnem kétszer nagyobb nálad, de te könnyen földre vitted.

-Tanul egy, s mást valaki, ha magára van utalva. Apám is sokat tanított, és volt két testvérem. Velük is meg kellett verekednem, hogy elég kajához jussak. Meg… úgy mindenért.