4: Álom /2.

-Mit? Mondjad már!

-Egy erdőben voltam. Olyan… homályos volt minden, nem láttam tisztán. Aztán farkasüvöltést hallottam. Farkasok jelentek meg, és egy fekete alak. Megölt mindenkit, aki csak mozgott.

Tekintetem találkozott Michael aggódó pillantásával. Leszegtem fejem, és felvettem emberi alakom.

-Én tudom mit láttál. A falkánk lemészárlását.

Csend állt be közénk, senki sem mert megszólalni.

-Hope, nem a te hibád.-szorította meg karomat Sam.

-Elfutottam.-néztem dacosan szemeibe.

-Még gyerek voltál. Ha nem futottál volna el, már nem élnél. Mi is ezt tettük, nem csak te. Ösztönösen menekültél, ez nem rossz dolog.-győzködött.

-Ha nem rossz, mért érzem annak? Miért érzem, hogy az én hibám volt? Miét van bűntudatom?

-Semmi baj.-ölelt szorosan magához.-Nem a te hibád.

Nem sokkal később már sötétben ültünk, vicces történeteket mesélt mindenki. Hogy milyen őrültségeket csinált amikor még pelenkás volt, vagy cikis sztorikat, ami eszünkbe jutott.

-Jól vagy?-húzódott mellém Michael.

-Persze.

-Hope.-nézett rosszallón.

-Nem tudom. Rossz érzés, hogy Brad eszembe juttatta a történteket. Nem baj, nem az ő hibája, én csak… Felzaklatott, ennyi.

-Nem baj. Természetes, hogy hiányzik a családod, és rossz hallani róluk.-karolt át.

-Tehettem volna valamit. Ha ott maradok…

-Ha ott maradsz, meghaltál volna.-vág közbe.-És akkor most nem ülnél itt, nem találkoztunk volna, és nem lettünk volna barátok.

-Mert így jobb? Család nélkül? Hol fogunk élni? Mert Sam ahogy mondta, Cress és Jonah is túlélték, és még ha sikerül is falkát alapítani, még csak gyerekek vagyunk. Nem tudjuk hogyan kell vezetni egy falkát, még nem vagyunk készen rá.-osztottam meg vele kételyeim.

-Ezt Sam is így gondolja?

-A-Azt hiszem…nem. Hisz ezért jött, hallottad.

-Meg kellene ezt beszélnetek. Négyszemközt, normálisan.-javasolta.

-Igazad van.-bólintottam.

-Mindig igazam van!-húzta ki magát.

-Na persze!-röhögött Brad.-Te meg az igazság olyan messze áltok, mint ide Japán.

-Jól van öcsi, beszélj csak, de ne feledd, hogy én még mindig démon vagyok, míg te csak ember.

-Mi bajod az emberekkel?-háborodott fel Luke.-Azt hiszed nem tudnálak megverni?

-De nem ám.

Hogy hogyan jutottunk el a kétségeimtől a két srác verekedéséig, fogalmam sincs. De mindenesetre vicces volt, amikor Luke nekiment volta, csakhogy Michael démon, és nem sok esélye volt még csak hozzáérni sem.

Aztán Luke-hoz csatlakozott Brad, így már ketten egy elleni küzdelem volt. És az a látvány, ahogy Brad Michael hátán csüng, Luke pedig előröl próbálja kibillenteni a srácot az egyensúlyából, kihagyhatatlan volt.